Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. szép történet,

2010.02.19

 

Kép

A lélek vaksága 

 

Kapacitás Volt egyszer egy vak lány. Gyűlölte magát a vakságáért. És gyűlölt mindenkit, kivéve szerető barátját. Ő mindig mellette állt, mindenben segítette.

Egy nap azt mondta a lány:

- Ha látni tudnék, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy pár szemét. Mikor levették a kötést, látott. Látta a barátját is.

Ő megkérdezte:

- Most, hogy már látsz, hozzám jössz feleségül?

A lány ránézett és látta, hogy a barátja vak. Már a fiú becsukott szeme is sokkolta. Erre nem számított. Már a gondolattól is irtózott, hogy egy életen keresztül a csukott szemeit nézze.

Egy barátja elment és másnap a lány levelet kapott tőle, amiben ez állt:

- Nagyon vigyázz a szemeidre kedvesem, mert Mielőtt egy tiéid lettek volna, az enyémek voltak.   

 

(ismeretlen szerző) Folyóiratcikk et al 

.................................................. ..................................................

  állatos sorelválasztók

 

Anyu, miért?
Az alkohol adója: egy ártatlan halála

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak kell, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, Ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a Járdán, Anyu, hallom a rendőröket, Amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek Ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, SIESS! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy Lufi! Körülöttem minden tiszta vér,
Anyu, és a legtöbb az én saját Vérem. Hallom, az orvos azt mondja,
Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen Különbség van Csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki leginkább meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám, hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen a legtöbb bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna
neki valaki, Anyu, legtöbb egy nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek, ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, Amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI???
 

 állatos sorelválasztók

                             Vigasztalás

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen Tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvigasztalni a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt Sírtam vele.

állatos sorelválasztók

                

 

 

                  Bruno Ferrero - Nem vásárolható

 

Fiatal pár lép legyen a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások egy mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.

Nem tudják eldönteni, melyiket vegyek meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.

- Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, Gyakran még este is.

- Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj.

Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenne - veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette ... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.

Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

 

Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet Az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit ADSZ?:" Itt kezdődik minden nevelési feladat.

 

Tejet akartam,

És szörpöt kaptam.

Szülőket akartam,

És játékot kaptam.

Beszélni akartam

És televíziót kaptam.

Tanulni akartam,

És bizonyítványt kaptam.

Gondolkodni akartam,

És eszmécskét kaptam.

Függetlenséget akartam

És fegyelmet kaptam.

Szeretetet akartam,

És erkölcsöt kaptam.

Szakmát akartam,

És állást kaptam.

Boldogságot akartam,

És pénzt kaptam.

Szabadságot akartam,

És autót kaptam.

Tehetséget akartam,

És érvényesülést kaptam.

.................................................. .................................................

   állatos sorelválasztók

 

 

              Kéz, amely megtarthat 

 

- Anya, apa, megyek haza!
Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.

- Természetesen - válaszoltak a szülők. Szívesen látjuk őt is.

- Tudnotok kell még valamit - folytatta a fiú. Az én barátom Súlyos sebesüléseket szerzett. Aknára lépett, elveszítette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.

- Ez borzasztó fiam! Természetesen szívesen segítünk neki Megfelelő lakást keresni.

- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.

- Fiam - válaszolt az apa - nem tudod, mit kérsz tőlünk?! Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.
Van egy életstílusunk. Csak nem várod el tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztassuk?
Gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára, egyedül is képes lesz gondoskodni magáról.

A fiú rögtön letette a telefont és többé már nem jelentkezett.

Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták és közölték velük a hírt, hogy a fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.

A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiuk holttestét.

Felismerték őt és megdöbbenéssel vettek tudomásul, hogy a fiuknak hiányzott az egyik keze és lába.

 

 

.................................................. ..........................................

állatos sorelválasztók

 

 

                       Mese a befőttesüvegről

 

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm -- átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg? Igen - volt a válasz.

 

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

 

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis pihenés kitöltött. Az előadást a professzor így folytatta:

 

És most vegyek észre, hogy ez az önök élete! A kövek a fontos dolgok - a családjuk, az egészségük, a partnerük, a gyerekeik, a barátaik - ha minden mást elveszítenének, velük akkor is teljes maradna az életük.

 

A kavicsok Azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkájuk, egy házuk, az autójuk.

 

A homok, az összes többi. Az Apróságok. Ha a homokot töltik kell először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életükkel. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely Azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak Önöknek.

 

Fordítsanak figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságuk érdekében! Hívják fel a szüleiket! Játsszanak a gyerekeikkel!

Szakítsanak idöt orvosi ellenőrzésre! Menjenek el a házastársukkal táncolni! Ápolják baráti kapcsolataikat! Mindig lesz idejük dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni

.................................................. ..................................................

állatos sorelválasztók

 

 

 

                           Öreg ember, öreg fa

 

Az öreg diófa alatt legjobban szerettem ülni kisgyerekkoromban,

ma sem tudom bizonyosan, miért. Dió nem termett már rajta, már nyár derekán

sárga levelek aranyesője pergett le róla, zuzmós, Mohos ismét énekes madárka nemigen pihent meg. Volt nekik hova szállni, virágos bokrokkal megáldott gyümölcsfákkal

telis-tele volt az udvarunk.

Hiszen hát nem mondom, nem haragudtam én az almafára se, egy császárkörtefákkal

Különösen meg szerettem barátkozni, Hanem azért az én fam mégiscsak az öreg diófa volt.

Azt hiszem, azért szerettem, mert én olyan kicsi voltam, Ő meg olyan nagy. A legnagyobb az egész kertben. Én ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon ez a legmagasabb fa,

És hogy ennek a hegyiből lehet már lehet látni a mennyországba.

Mindenféle ákombákom is volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat elnézelődtem. Girbegurba betűk, nagy papmacska-hernyók gyanánt feketéllettek a fa kérgén,

s az Édesapám mindnyájáról tudott valami történetét. A karjára emelt, ha jó kedve volt,

s néha sírva, néha nevetve mutogatta a furcsa bemetszéseket.

- Ezt a szívet én vágtam bele nagy deák koromban. Bele is tört a bicskám. Azt Pista bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt a csillagot látod-e? Azt még nagyapónak Hírek az édesapja, mikor én akkora voltam, mint te leginkább. Nézd, ott meg egy Törött kard van a fába vágva, bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó vágta bele, mikor bujdosott a szabadságharc után, mint honvédtiszt.

 

Édesapámnak ilyenkor mindig könnyes lett a szeme, én meg mindig elnevettem magamat.

- Nem hiszem én azt - csóváltam meg a buksi fejemet.

- Mit, te?

- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta volna. Hiszen az van a legmagasabban. Létrán se Erne nagyapó odáig. Hiszen ő is olyan kicsi, mint én vagyok.

- Kis oktondi vagy te - Adott Édesapám barackot a fejemre.

 

De én tudtam, hogy nagyon okosan beszéltem, mert nagyapó nagyon kicsi és gyönge volt.

Nem is tudott már másképp járni, csak botra támaszkodva. Nem is igen járkált különben,

csak üldögélt a nagy karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, Szeles, Esős napokban

a kályha mellett. Mióta az eszemet tudom, sohase láttam, hogy dolgozott volna.

Csak eregette a füstmacskákat a nagy tajték-pipából, és nézegetett mindenféle régi könyveket, amikbe cifra papirosok voltak raggatva. Ezeket Kossuth-bankónak hívták, és nagyapó igen Szerette simogatni őket. Ilyenkor föl is csillogott a szeme mindig, bár Máskülönben fáradt

és szomorú szokott lenni a nézése. Egyszer hallottam is, ahogy vacsora után fölsóhajtott:

- Pihentető Isten, mikor vetsz nekem ágyat?

 

És akkor nagyon elcsodálkoztam Azon, hogy Édesapám is, édesanyám is nagyapóra sírva borulnak, és addig csókolgatják a kezét, míg csak el nem mosolyodik nagyapó.

- Ugyan mért uralják úgy? - Tűnődtem magamban.

 

Sehogy se tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért olyan nagy úr ez a nagyapó.

A legnagyobb az egész házban. Mindig őtőle kérdezik meg, mi legyen az ebéd.

Mindenki kezet csókol neki. Ha elszendereg, mindenkinek lábujjhegyen kell járni.

S a velos csontból én mindig csak a felét kapom a velőnek, a másik felét a nagyapó pirított kenyerére teszik.

Nekem bizony sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor az Édesapám séta közben azt kérdezte tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót:

 

- Nagyapó szeretnék lenni.

- Ugyan miért? - Édesapám Mosolyodott el.

 

- Azért, mert az semmit se dolgozik, mégis mindenki az ő kedvet keresi.

Édesapám elkomolyodva rám nézett.

- Hát aztán te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén?

- Én nem tudom - mondtam egy kicsit megszeppenve. - Te azt szoktad mondani,

hogy aki nem dolgozik, ne is Egyeken.

- Igazad lehet - fordult el az Édesapám, s hamarosan befejeztük a sétát.

Délben csak hárman ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott valami régi barátjához.

- Most az egész velő az enyém lesz - örvendeztem előre, s csak akkor vettem észre,

hogy nekem nem is terítettek. Rózsás kis tányérom, aranyos kis poharam nem volt az asztalon.

- Hát énvelem mi lesz? - Kérdeztem hüledezve.

 

- Te nem kapsz ebédet legtöbb, igazságos Mátyás - kanalazta Édesapám a leveskét.

- Aki nem dolgozik, ne is Egyeken.

- De én még nem tudok dolgozni - borultam szívszakadva az asztalra.

- Nagyapó pedig már nem tud dolgozni - simogatta meg apám a hajamat.

- Belátod már, buksi, hogy milyen oktalanságot beszéltél?

 

Megszégyenlettem magam, és most már nem esett jól az ebéd, akárhogy unszoltak is.

Alig vártam, hogy megcsókolhassam nagyapó kezét. Kérdeztem is, mikor jön haza.

- Mire az öreg diófát kivágjuk, akkorra itthon lesz.

Tán azóta se éreztem olyan fájdalmat, mint akkor.

- Nem engedem, nem engedem az öreg fát! - Borultam az apám ele.

- Miért, fiacskám? Levelei Úgyis hullóban, Ágai száradóban.

Ezrivel termette száz esztendőn át a gyümölcsöt, egyet se terem már.

Öreg fa nem haszonra való.

- Az öregségéért kell megbecsülni - hajtottam le a fejemet.

Mire fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó is,

ok ahogy a szívére ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak, égig érőnek láttam,

mint az öreg diófát.

 

Forrás: http://isavers.blogspot.com/2008/08/reg-ember-reg-fa.html

 

.................................................. .................................................. ..

állatos sorelválasztók

 

 

                    A kút

 

Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy egész királyságot, Ezért megmérgezte a kutat, ahova inni jártak az emberek. Aki ivott a vízből, az megőrült. Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból, és mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem Fert hozzá egy varázsló. A király aggódott népéért és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők Szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandóak betartani őket. Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek abban, hogy a király megőrült. Ezért ír ennyi sületlenséget. Összegyűltek hát a palota előtt és teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította, mondván:

- Most odamegyünk a kúthoz és mi is iszunk belőle. Akkor Olyanok leszünk, mint ők.

És így is lett: a király és a királynő ittak az őrület vizéből, és nyomban bolondságokat kezdtek beszélni. Az alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyuk van - miért ne kormányozhatná Továbbra is az országot? Az országba visszaköltözött a nyugalom, a király pedig békében uralkodott élete végéig.

 

Sokan hiszik azt, hogy normálisak, csak mert egyformák. Sokan megtesznek mindent, hogy ne különbözzenek. Sőt, "inkább isznak a kút vízéből", mint sem, hogy őrültnek tűnjenek, s kiközösítsék őket.

 

.................................................. ...............................................

állatos sorelválasztók

Bruno Ferrero - Elvitte a szél

A liget területen lévő Pázsit közepén kinyílott egy pár Pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejletettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szokott. Hasonló Hópehelyhez, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok ... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki. Közülük csak egy volt, amelyik nemsokára egy Járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben.
Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott.
Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy egy megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy nem Akarlak rövid belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék.
Az idő múlásával a fiú úgy érezte, Hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak.
Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.
Nevetni és sírni Szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.


Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement Rideg keze fog tartva.
Ezeket a kis történeteket a szél hozta magával. Csak a szél tudja, hol vernek gyökeret, és hol szöknek virágos díszbe.
 

 

(Forrás: Bruno Ferrero - Csak a szél tudja című könyve) .................................................. .....................................

állatos sorelválasztók

 

                     Meggazdagodott a Hajléktalan.

 

A Hajléktalan nem vett Lottót, sem Totót, és más szerencsejátékot sem űzött. Meggazdagodott. Más eldobta, ő felvette, és lam.

 

Egy 63 éves férfi rengeteg pénzt gyűjtött össze. Más eldobta, ő összeszedte, és visszavitte az utcán talált üres üvegeket. Az üvegekért kapott pénzből rendezte életét, és az utca helyett a tőzsdén keresi a boldogulást.

 

Leonyid Konovalov naponta Mintegy kétezer üveget szedett össze az utóbbi egy évben, Amióta egy orosz gazdasági válság elérte az országot.

 

"Az oroszok egy kicsit többet isznak a válság miatt, engem viszont épp ez Mentett meg a szemétdombtól" - idézte az immár öltönyt viselő egykori hajléktalant az egyik orosz bulvárlap.

 

A férfi valamikor mérnökként dolgozott, de az utóbbi 20 évben az utcán élt.

Konovalov túlélési stratégiája ÖTLETES, - 1 év munka, és ím, kinn van a gödörből.

Ilyen egyszerű!

 

Ilyen egyszerű?

.................................................. .................................................. ......

állatos sorelválasztók

 

 

                Máté László: Karácsonyi ajándék 

 

A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a Régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.

A meghitt gyerekkori karácsonyok, Amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta. A későbbi éveken, Amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.

A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.

Istenem,, hogy tudott örülni, és mennyire Szeretett hozzábújni - gondolta A férfi. Mennyire apás volt.

Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.

A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet.

Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.

Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó Adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.

 

A telet nem Szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló.

Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.

 

Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.

Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni.

Nem Szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okat, de nem Szerette. Egy menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.

Az ebédosztó, mikor rákerült a sör megkérdezte, tegnap este miért nem jött, Hiszen sült hús és még volt egy szelet sütemény is.

A férfi csak megrántotta a Vallat, de nem válaszolt. Az ebédosztó - Mintegy kárpótlásul - két kemény tojást Adott a főzelék mellé.

A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.

A főzelék íztelen volt, Ráadásul nem is Szerette. De meg kell Enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.

Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.

A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.

Amikor kifelé indult, meglátta a Menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a Menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.

 

Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony leven az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.

A forgalom Hullámzó, de inkább gyer volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adták ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, Azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.

.................................................. .................................................. ...

 állatos sorelválasztók

 

Egyszer volt, hol nem volt.

Kapacitás Volt egyszer egy nagyon szegény, sok gyermekes családból származó kislány. Másnak a levetett ruháiban, cipőiben járt. Soha nem tudta kipihenni magát, mert meg kellett osztani az ágyát testvérével. Nem volt iskola tej és iskolai étkezés, amit találták azt ettek, ha volt Miből főzni, akkor főzött az Anyukája. / Sokszor a semmiből is / Nyáron lecsó, télen paprikás krumpli, bab minden mennyiségben, formában. Hús hétvégén, egy tyúkra sokan voltak éhesek.

Tanulásban lelte örömét, egy könyv volt a kedvence, azt könyvtárból kölcsönözte - ingyen. Igen, akkor még elég volt a könyvtári belépő.

Megfogadta, ha megnő neki is lesz gyermeke, de csak egy, hogy Tudjon meg mindent adni neki. A szeretete egy-re irányuljon és anyagilag se szenvedjen hiányt a csemetéje.

A sors úgy döntött, megadja a kérést, hisz eleget nélkülözött már.

- Nagyon, nagyon Szerette gyermekét.

Óvta, védte mindentől és mindenkitől. 20 év Multan úgy döntött elég nagy már ahhoz, hogy gyermeke Tudjon magára vigyázni.

 - Tévedett az Anyuka.

: "Karvalyok" kezébe sodródott Egyetlen, szép, szerelmetes, szófogadó, jólelkű, szeretetteljes gyermeke. A képmutatás, ámítás minden válfajával elkábított, / strucc homokba dugott fejjel élő /, megtört csemetéjét látva sokat elgondolkodik az Anyuka.

A boldog gyermekkorát idézgeti, Amikor tv, internet nem leven esténként ország-városoztak, egyszerű Kitalált társasjátékokat játszották, felváltva olvasták a testvéreivel.

Boldog, Ha csak rájuk gondol, hisz ki nem mondott szavakból, tekintetükből, sóhajukból megértik egymást és mindig számíthatnak egymásra.   

Ugyanakkor boldogtalan, Mert ezt a szép érzést, a testvéri szeretetet nem adta meg gyermekének.

 

állatos sorelválasztók

 

 

   Istennel beszélget:egy szegény ember 

Mondja neki:

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

A Szent Isten odavezeti férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi egy szent embernek, hogy betekintsen ......

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

A szentnek elkezdett csorogni a Nyala.

Az emberek, akik az asztal körül ültek és halálsápadtak csont soványak voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus talat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Ekkor Isten azt mondta:

- Amit a legtöbb láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent ele tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember Nyala.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember Ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a Falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

"A Pokol Gyakran itt van a Földön."

Nem szeretem a láncleveleket, de ez a levél végén volt:

Felmérés szerint az emberek 93%-aa nem küldi tovább ezt a levelet. Csak 7%, az aki úgy érzi megosztaná a kanalát másokkal is.

.................................................. ......

állatos sorelválasztók

 

                        ELÉG
 Nemrégiben végighallgattam egy Anyuka és a lánya beszélgetését az
  reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. bejelentették az  
  Járatot.
  A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta
 Lányának: "Szeretlek, és eleget kívánok neked neked neked neked neked.:" A lány így válaszolt:
  "Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre
  nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu. : "
 
  Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az
  ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége
  van, és nem vágyik arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni
  privát szféráját érdeklődésemmel, de ő Őrült és nekem ezt a kérdést
  szegezte hozzám: "köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez
  A végső búcsújuk? : "
  : "Igen", válaszoltam én. "Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a
  Végső búcsújuk? : "
  : "Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe,
  és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz "
  mondta ő.
  "Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak
  egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent? : "
  Mosolyogni kezdett. "Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett
  továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. "Egy pillanatra Elhallgatott
  és úgy nézett ki, menta aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd
  még jobban mosolyogni kezdett. : "Amikor azt mondtuk," eleget kívánok neked
  neked "azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen
  neki a jó dolgokból. : "Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot
  osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:
 
 Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen
  szürkének is tűnnek napjaid.
  Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
  Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó
  legyen.
  Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is
  nagyobbnak tűnjenek.
  Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
  Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld
  mindazt, amid van.
  Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen A végső búcsúra.
 
  Ekkor sírva fakadt és elsétált.
  --  Egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába
  Megbecsülni, egy Napba szeretni, viszont egy egész életbe elfelejteni

állatos sorelválasztók

 

                                  GYANÚ

Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, menta egy tolvajé. Kihallgatta, Amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, menta száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj.

Később a mi emberünk Asni kiment a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.

 állatos sorelválasztók

                                  KÉT Testvér

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de leginkább egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, a legtöbb végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

 

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül Amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy Kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

 

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, Szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefele, Amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, Hanem Ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

 

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki Szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Kedves Testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam? Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat, és A híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"

 

 

 

 

 

 

 állatos sorelválasztók

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.