Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezekkel az írásokkal azonosulni tudokKép

arany sorelválasztók

          

Úgy gondolom, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi, mindent túlélő fenegyerekek.

 

                            De tényleg!

 

Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.

 

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi Furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi!

 

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szűr-Szűr. Semmi Különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót.

 

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, Hiszen még a Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.

 

Pláne nekünk!

 

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona.

 

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek kell ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

 

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele Ebbe sem. (Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol. - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

 

Étkezési szokásaink Norbi mércéjével Merve nap, mint nap tartalmazták a halálos Dózis többszörösét, de még egy Mc Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott Kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tették bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tették bele) és mégis itt vagyunk.

 

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "Bedekor" a-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a farol a Gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre -Domestos korban.

 

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

 

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel Találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett MEGKÉRDEZNI a szülőket. Sem a miénket, sem az öveket! Nem Vittek és nem hoztak a szülők autóval ... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott lehet, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: Csináld azt, amihez értesz.

 

Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az Ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

 

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

 

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

 

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy Kessel pereltük és nem kell, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk.

 

Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

 

 

Hát, Ezek voltunk mi. Letűnt Hősei egy kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

 Ui.: Talán mi voltunk a boldogabbak!

 

arany sorelválasztók

Kép

 

                   Kisgyerek KIS gond .....

Mikor még pici a gyerekünk, olyan egyszerű minden. Ez akkor is így van, ha ezt nem így éreztük akkor.

-Ne menj bele a tócsába!

-Óvatosan közlekedj az utcán!

-Pakold el a széthagyott holmiidat!

-Tanuld meg a leckét!

Az ilyen és Hasonló felszólítások, ha nem is első alkalommal, de előbb vagy utóbb hatásosak lettek, lett foganatjuk.

: El tudtuk érni, amit szerettünk volna.

Aztán jön a kamaszkor ... Ekkor már egy kicsit nehezebb a szülő dolga, de Megfelelő praktikákkal, és megfelelő, jó kapcsolattal a háttérben, még ebben a korban is Celt érhetünk.

Fiatal felnőtt korban viszont már szinte semmi más lehetőség nincs, csak Nézzük a kezünket tördelve, néha megemlítve, hogy másképp kéne élni az életét.

Nem változott semmi. Mi is csak ilyenek voltunk. Mi is csak a saját fejünk után mentünk. Mi is csak mosolyogtunk a feleslegesnek tonhal aggódásokon.

Élveztük az élet veszélyes, izgalmas helyzeteit.

Már a szüleink, nagyszüleink is bölcsen mondták ... kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Milyen jól válogatott szavak Ezek .... Gond, mert csak ez maradt nekünk, ha felnő a gyermekünk. Tenni nem tehetünk semmit, már nem szólhatunk bele az élete dolgaiba, csak tanácsot adhatunk, amit vagy elfogad, vagy nem. Végül is jól van ez így.

Mégis, néha olyan jó lenne, ha hallgatna az a szóra, vagy ha ránk már nem, de legalább a belső hangra, mely jelez.

Vagy, ha ezt sem, legalább olyan jó lenne, ha már ott a baj, akkor egy kicsit magunkhoz szorítani a fejecskéjét, úgy mint Amikor még kicsi volt, és csak Szeretem súgni a fülébe .... nincs semmi baj.

 

 arany sorelválasztók

                    Anya elmegy aludni - Fenomenális

Anya és Apa Tv-t néznek mikor Anyu mondja: későre jár

Fáradt vagyok

megyek, lefekszem.

Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra,

elöblítette a

popcornos talat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi

ebédhez,

leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a

cukortartót, tányért,

kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát

másnap reggelre.

 

Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a

mosógépbe, kivasalt egy polot.

Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett

játékdarabot az

asztalról, visszatette a

telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba.

Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és

felakasztotta a

törülközőt száradni.

Ásítozva és nyújtózva egyenesen Bement a hálóba.

Megállt az asztalnál írt néhány sort a tanárnak,

kiszámolt egy kis

pénzt a túrára előhúzta a szék

alá rejtett munkafüzetet .. Aláírta, és megcímezte

felbélyegezte a barátainak

születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a

fűszeresnek.

Mindkettőt a táskája mellé tette.

Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai

krémet tett

rá, megmosta a fogat, lereszelte a körmeit.

Apa kikiált: Azt hittem, hogy lefekszel!

Már megyek-feleli.

Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd

meggyőződött róla

hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég.

Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli

lámpát és a Tv-t,

felakasztott egy inget, bedobott néhány Koszos zoknit a

szennyestartóba majd

volt egy rövid beszélgetése a még font lévővel, aki még

mindig a

háziját csinálta.

A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi

ruháit,

sámfát tett a cipőjébe.

Még 3 dolgot Adott a 6 legfontosabb megteendő dolog

listájához.

Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a

jövőbéli terveinek.

Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t kihirdette

hogy nincs semmi

KÜLÖNÖS tennivaló. Megyek aludni. És ment .. Minden egyéb

Gondolat nélkül.

Van itt bármi különleges?

Tudod már a nők miért élnek tovább?

 

 

MERT MI hosszabb használatra lettünk CSINÁLVA ..... és az

Egyetlen ok,

amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok

tennivalónk van!?

Küldd el ezt 5 fenomenális nőnek, imádni fogja!

Aztán .... "IRÁNY aludni!"

arany sorelválasztók

 

                 Kép ÖREGSZÜNK??

Nem történt meg veled néha, hogy Amikor láttál egy "Nagyjából" veled egyidős

valakit ezt gondoltad: nem létezik, hogy én is ilyen öregnek nézek ki!?!

 

Olvasd el az én kis történetem.

 

Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelő várószobájában ültem. Soha nem

jártam előtte ennél a fogorvosnál.

Amint várakoztam és nézelődtem, megláttam a falon az orvos diplomáját Amin

rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben egy magas,

feketehajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a Gimnáziumban kb.

30 évvel ezelőtt. Létezne hogy ez ugyanaz a fiú akibe titokban szerelmes

voltam???

De miután bementem a rendelőbe és megláttam, elhessegettem magamtól a

gondolatot.

A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi

láttán, gondoltam túl öregnek látszik ahhoz hogy az osztálytársam lehetett

volna.

Miután megvizsgálta a fogaimat Megkérdeztem tőle, hogy a "Morgan Park"-i

Gimnáziumban tanult-e.

- Igen, igen - válaszolt büszkén mosolyogva.

Mire én:

- És mikor érettségiztél?

Mire ő:

- 1975-ben. Miért kérdezed?

Mire én:

- Nahát, te az osztályomba jártál!

Miután hosszasan végigmért ez a

::: Ronda, ... Kopasz, ráncos ..., ... Kövér, ... ÖREG, .. ABNORMÁLIS ,.... ID IOTA fickó,

megkérdezte:

Melyik tantárgyat tanítottad ....???!!

arany sorelválasztók

 

 

 

 

 

 

                                Vigasztalás

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen Tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvigasztalni a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt Sírtam vele.
arany sorelválasztók

                 Bruno Ferrero - Nem vásárolható

 

Fiatal pár lép legyen a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.

Nem tudják eldönteni, melyiket vegyek meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.

- Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, Gyakran még este is.

- Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj.

Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenne - veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette ... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.

Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

 

Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet Az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit ADSZ?:" Itt kezdődik minden nevelési feladat.

 

Tejet akartam,

És szörpöt kaptam.

Szülőket akartam,

És játékot kaptam.

Beszélni akartam

És televíziót kaptam.

Tanulni akartam,

És bizonyítványt kaptam.

Gondolkodni akartam,

És eszmécskét kaptam.

Függetlenséget akartam

És fegyelmet kaptam.

Szeretetet akartam,

És erkölcsöt kaptam.

Szakmát akartam,

És állást kaptam.

Boldogságot akartam,

És pénzt kaptam.

Szabadságot akartam,

És autót kaptam.

Tehetséget akartam,

És érvényesülést kaptam.

Reményt akartam,

És félelmet kaptam.

Változni akartam,

És szánalmat kaptam.

Élni akartam ...

arany sorelválasztók
                             A mérleg

A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót egy szegény embernek, aki viszonzásul pedig két kiló összegyűjtött mézet ad.
Az üzlet rendben ment jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden tisztességes ember, és amit meg kellene mérni, kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos Mérlegen megmérte - hát csak másfél kiló volt!

Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a Szemere vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát Amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.

A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.

 arany sorelválasztók

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

----

(Ildi, 2011.10.02 22:23)

Megkérem, az email-címemet távolítsa el a lapról. Ha nem lehet, akkor az egész hozzászólást.
Nagyon hálás lennék

Re: ----

(kertem-nyugalma, 2011.10.03 20:00)

Természetesen töröltem, sajnos, csak a hozzászólással együtt engedte a rendszer. Nekem is szimpatikus az Ön honlapja. Elhelyezem a kedvenc linkjeim közzé. Sok sikert!